Thora Mondyle - 2#

– Igazából ez nem is csak egy dolog… – Nedyn idegességében az egyik hajtincsét rágcsálta.

– Halmozott rossz hír? Nagyszerű – morgolódott Thora. – Essünk túl rajta! Mondd.

– Tisztában vagy vele, hogy kockára teszem az angyal mivoltomat azzal, hogy találkozgatok veled, ugye? Ha otthon rájönnének, engem is kidobnának a szigetről.

– Igen, tudom. Hűséges és csodás barát vagy. Egy igazi hős.

– Szóval… Nem jöhetek többé. Megsejtették, és mostantól figyelni fognak engem, biztos vagyok benne.

– Ó, ne! – szomorodott el Thora hirtelen. – Pedig ezek a látogatások felvillanyozzák az éveimet! Ki sejti? És mennyit tud?

– Édesapád észrevette, hogy bizonyos időpontokban elhagyom a szigetet. Úgy gondolja, ez semmi jót nem jelenthet, s mivel nagyon becsületes ember, ezt jelezte is a felsőbb szerveknek. Rajtam fogják tartani a szemüket.

– Régen is mindig ilyeneket csinált! Bármit megtesz, csak hogy árthasson nekem. Miért élvezi ezt ennyire? Miért nem tudta most az egyszer annyiban hagyni? – püffögött Thora.

– Megértem, hogy feldúlt a hír, de még ne dobd el az agyad. Van más is – jelezte Nedyn nyugodt hangon. – Pár nappal az incidens után édesanyád a fürdőszoba padlóján elterülve találta apádat.

Thora a szája elé kapta a kezét. – Ugye nem…?

– Nem, nem! Nem volt semmi baja – nyugtatta meg a lány barátnőjét –, kivéve, hogy szédült és fájt a feje. Apádnak megjelentek az első tünetei. Most az egyik kiképző intézményben lakik pár hétig.

Az angyalokban van egyfajta adottság: időskorukra megjelennek az első tüneteik, melyek azt jelzik, hogy az illető – egy két-három hetes képzés után – Bölcs lett. Innentől fogva a személynek – főleg a hadsereget, a csatákat, harcokat érintő – látomásai lesznek, melyekkel Istenhez kell fordulnia, el kell őket mesélnie neki minden egyes alkalommal, a legnagyobb részletességgel, még akkor is, ha semmiségnek tűnik az egész – ez az a pont az angyalok életében, amikor végre hasznosak lesznek az uralkodó számára. Thora legalábbis így gondolja. És biztos, hogy mindenki így érzi.

– Ez is egy rossz hír akart lenni? Egyáltalán nem érdekel, hogy az apám ezekben a pillanatokban válik Bölccsé.

– Ebben a pillanatban valószínűleg alszik – jegyezte meg Nedyn. – De nem, ez még nem a rossz hír. Az most jön. Mind a ketten nagyon jól tudjuk, hogy mindig vannak dolgok, amiket velünk nem osztanak meg. Az iskolában elmagyarázták, mik a jelek, és mit kell ilyenkor tenni. Azt azonban nem mondták el nekünk, hogyan is válsz Bölccsé, mi a folyamat, és mi történik, ha nem tudod, vagy nem akarod megtenni, amit kérnek tőled.

– Persze. Igazából ez sejthető volt. Na, mi történt apával? Gondolom, nem tudta megtenni, amit követeltek tőle. Mi lett vele?

– Annyira sajnálom, Thora! – suttogta Nedyn könnyezve.

Thora szemei lassan elkerekedtek, majd összeszorította őket, és zokogva ráborult barátnője vállára, aki a lány hátát simogatva próbálta nyugtatni őt.

– Soha nem kedveltem igazán a pasit, de… Ó, Nedyn, sokkal-sokkal kedvesebb is lehettem volna hozzá! A szívem mélyén… ott, bent… tudom, hogy nem akart nekem rosszat. Soha. És most… Most… Anya! Hogy viseli anya?

– Az igazság az, hogy nem láttam még őt azóta. Bezárkózott a házba, és még nem jött ki egyetlen pillanatra sem.

Thora szemeibe aggódás ült.

– Figyelj, én tényleg maradnék még, vigasztalni, meg beszélgetni, meg ilyenek, de én… kisurrantam ma este, hogy tudassam veled a híreket. Nem szerettem volna, ha kimaradsz belőlük. Azonban most már indulnom kell, hisz nézd, már hol jár a Hold! Még vissza kell érnem Headrasba holnap délig. Ott vár majd rám pár őr, hogy visszavigyen Sylába. Tudod, figyelemmel tartanak. Már ezzel is feszegetem a határokat, hogy kimenőt kértem, miközben ilyen helyzetben vagyok.

– Rendben. Hiányozni fogsz, Ned! Gyere meglátogatni, amint tudsz! Én nagy valószínűséggel még mindig itt leszek. És… próbáld meg kimozdítani anyát. Bele fog őrülni ebbe, ráadásul fogadok, nem is főz. Még csak az kéne, hogy éhen haljon!

– Megteszek minden tőlem telhetőt. Szia, Thora! Érezd jól magad itt, az új otthonodban!